Ezüst fenyő, szép sudár
az erdőben kismadár,
mókus, nyuszi körbejárta,
úgy csodálta, úgy csodálta.

Csendes éj, drága szent éj.
Mindenek álma mély.
Nincs fönn más csak a drága szent pár,
Várja gyermeke alszik-e már.
Küldj le rá álmot, nagy ég!

Ó, gyönyörűszép, titokzatos éj!
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul
szent karácsony éjjel.

Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe;
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embernek.

Angyalok szózata minket is hív,

Mennyből az angyal lejött hozzátok,
pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén,
lássátok, lássátok.

Fenyő ünnep immár eljő,
érkezik az új esztendő.
A fenyőfa csak pompázik,
míg a többi dermed, fázik.

Szép a fenyő télen, nyáron,
sose lepi dermedt álom.
Míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik

Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon
Deres szánkón didereg, fázik a karácsony.

Zendül a jég a tavon, amin által jönnek.
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!
Gyújts meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára!
Karácsonyi csillagod tedd!

Szálljatok le, szálljatok le
karácsonyi angyalok!
Zörgessetek máma este
minden piciny

ablakot!
Palotába és kunyhóba
nagy örömet vigyetek,
Boldogságos ünnepet!

Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!
Te zöld vagy nemcsak nyáron át,
de télen is, ha hó leszáll.
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!